Marác falu temploma a XIII. században épült. Az épületet többször átalakították. Először a Szentély-részét módosították, majd 1436-ban nagyobb tudással az épületet meghosszabbították.

A XV. század második felében önálló plébánosa volt a falunak Elyas plébános személyében.
A török pusztítás után a templomot a kálvinisták használták 1674-ig. A templomot elhanyagolták, nem renoválták, sem a helybeli földesurak és nemesek, sem a távollakó részbirtokosok nem voltak hajlandók anyagi támogatást nyújtani. A kisnemesek és a jobbágyok a török háborúk és az adóteher miatt képtelenek a templomot is rendbe -hozatni, így az épület erősen romlásnak indult. Ezt igazolja egy 1698-ban történt felmérés, amelyet az alábbi szöveggel rögzítettek.-

"Marác községben létező Egyház látogatása. Történt 1698. március 5-én. A kegyúri jog a helybeli részbirtokos nemeseket illeti. Temploma a községben Szt. Erzsébet tiszteletével lassan emelkedő helyen épült, romlásnak indult, még csak falait láthatjuk, azon kívül semmit. Körülötte a kicsi és mindeni számára nyitva álló temető..Egy harangja van, a temetőben levő faharanglábban látható. A templom javai és jövödelem semmi, akár ingó, akár ingatlanról legyen szó.. A hívek száma összesen 219 lélek."
/Kazó-féle visitatio, 1698. 701-705.o./

A templomot 1733-ban újjáépítették. Külső falait megerősítették, belsejét átalakították. 1870-ben bővítették Nyugat felé, ekkor kapott tornyot a faharangláb helyett és így alakult ki mai formája. 

Forrás: www.csakanydoroszlo.hu

Takó Gábor: Egyházközségek az Őrség kapujábank Felsőmarác, 109-112 p. Kemestaródfa, 2013.

A többi plébániához hasonlóan a felsőmaráci plébánia első írásos
említése is a XIII. századból, egészen pontosan 1274-ből való,egy birtokmegosztási dokumentumon szerepel a település neve.

A mostani Szent Erzsébet-templom elődjét is valamikor az Árpád-kor végén építették, 1274 és 1301 között. Feljegyzések vannak róla,hogy a templomot 1436-ban meghosszabbították. Valószínű, hogy az addigi kis kápolna kicsinek bizonyult. A középkori maráci plébánia ekkor élte a virágkorát, hisz a XV. század közepétől önálló plébánosa
lett a községnek Elyas atya személyében. A virágkor azonban nem tartott sokáig. A török időkben a templom romlásnak indult. A nemesek, földesurak nem akartak pénzt áldozni, a kisnemesek és a jobbágyok pedig a nagy adóterhek miatt nem tudtak áldozni a templom
felújítására. Ennek következtében a török kiűzését követő vizitáció során a templomnak csak a falai voltak meg.

A templomot 1733-ban építették újjá. Külső falait megerősítették,
belsejét felújították. Böle püspök 1831-ben vizitálta a falut és a következőket rögzíti a
maráci plébániáról:

„Marác filia temploma tetővel fedett, kb. 400 személy befogadóképességű,
és jó helyen van. Szent Erzsébet tiszteletére emelték. Főoltára Szent Erzsébet
tiszteletére szentelt, hiteles oltárral ellátott és illő módon díszített. Van egy mellékoltára
Szent Magdolna tiszteletére szentelve, ennek nincs hiteles oltárköve.
Van benne kripta, mely a Csányi család temetkező helyéül szolgál. Torony helyett
harangláb van, amely a templom kijárata és a temető között található és
két harang van benne, ezek közül az egyik 70 libra, ezt Szent Erzsébet, a másik
90 libra súlyú ezt Szent Miklós tiszteletére áldották. Van egy sekrestyéje szilárd
anyagból építve, fedett és a fenntartó építtette.”

A templomot 1870-ben nyugati irányba bővítették, ekkor kapott tornyot az épület. (a torony magassága kb.25 méter.) Ekkor helyezték át a két harangot a haranglábból a toronyba. Ekkor nyerte el a templom a mai formáját.

https://www.martinus.hu/nev-es-cimtar/plebaniak/165/felsomarac-arpad-hazi-szent-erzsebet-filia